Rin és Satsuki épp egy réten ülnek és beszélgetnek. Satsuki már több hete

velük utazott. A lány épp a képességével nyűgözte le Rint. Felvett a földről egy magot, fúrt egy lukat a földbe, bele helyezte és betemette. Majd a tenyerét

fölé emelte, az világoszöld színt vett fel és a magból egy másodperc alatt hatalmas fa nőtt amin már érett termés is volt.

-Ez bámulatos. -mondta a kislány miközben teleszedte a markát az apró édes

gyümölcsökkel.

-Ugyan ez még csak a nyolcada sincs az erőmnek.

-Mesélj magadról.

-Mire vagy kíváncsi? Azt már tudod, hogy boszorkány vagyok.

-Igaz, hogy nem lehettek szerelmesek?

-Ezt kitől hallottad?

-Jakentől. Na igaz.

-Nem. A ragaszkodás és a birtoklás tiltott mert ezek féltékenységhez az pedig

kapzsiságoz vezet ami nálunk hatalmas bűn. De a másokon való segítés és a

könyörület ami szerintem egyet jelent a feltétlen szeretettel a kötelességünk.

Mászóval kötelességünk szeretni.

-Voltál már szerelmes?

A nő egy időre elhallgatott. Látszott, hogy Rin fájó emléket bolygatott meg.

-Igen. Együtt éltem egy férfival majdnem két évig.

-Ha nem akarsz beszélni róla nem baj. – nézett rá a gyermek együtt érzően.

Hirtelen Satsuki valami furcsát érzett. Egy idegen jelenlétét de nem törődött vele hátha magától elmegy.

Két nap telt el de az idegen még mindig követte őket. Satsuki kezdte unni ezért egy nap amikor letáboroztak kirángatta a férfit a fák mögül, nekivágta egy a táborukhoz közel lévő fának, erejével a földből indákat növesztett és azok a fához közözték az idegen férfit.