Sesshoumaru és az emberek

Egy szép napon Sesshoumaru, Rin, Jyaken és Aun sétált az erdőben. Egyszer csak Sesshoumaru  megtorpant.

Rin: Mi a baj Sesshoumaru sama?

Sesshoumaru:  Ez Inuyasha szaga.

Majd a nagyúr egy pillanat alatt eltünt a többiek szeme elől. Nemsokára oda is ért egy mezőre ahol Inuyasháék voltak.

Inuyasha: Ez Sesshoumaru! Már megint mit akarsz itt?

Sesshoumaru: Ne légy ostoba. Jól tudod mit akarok: a Tessaigat.

Inuyasha: Hát azt bizony akarhatod. De sosem lesz a tied!

És már rántotta elő a Tessaigat amikor az erdőből egy kislány lépett elő.

Sesshoumaru: Rin! Nem kellett volna ide jönnöd!

Inuyasha(gondolja): Micsoda? Sesshoumaru egy emberrel társult?

Majd Inuyashából kitört a röhögés. És nem csak Inuyashából hanem a többiekből is. Kivéve Kagoméből. Ő csak állt ott és Sesshoumarut bámulta, majd lassan elindult felé. Inuyasháék semmit sem láttak a röhögéstől ezért csak akkor vették észre amikor már ott állt a nagyúr előtt.

Inuyasha: Kagome! Mit csinálsz? Megőrültél?

De Kagome meg se hallotta. Hosszan bámulta Sesshoumarut. Nem tudta mit gondoljon róla. Aztán hirtelen átölelte. Inuyasha meg sem tudott szólalni. Kagome sírni kezdett.

Kagome: Nem gondoltam volna hogy neked ilyen oldalad is van.

Sesshoumarunak gonosz mosoly húzódott végig az arcán. Kagoménak kitágultak a pupillái. Érizte a mérges karmokat a hasában. A méreg átjárta a testét, majd összeesett.

Inuyasha: Kagomeeee!!!!!!! Sesshoumaru ezért megfizetsz!!!!

És rohant Sesshoumaru felé hogy végzetes csapást mérjen rá. De Sesshoumaru egy élegáns ütéssel térdre kényszerítette.

Sesshoumaru: Inuyasha! Ostoba vagy mint mindig! Gondolkozz egy picit! Én életre tudom kelteni a Tensaiga segítségével. De cserébe kérek valamit.

Inuyasha: Micsodát?

Sesshoumaru: Jaj, Inuyasha olyan nehéz felfogású vagy! A Tessaigat! Nos, dönts! A kardod vagy a barátnőd.

Inuyasha most az egyszer nem bánta hogy Kagomét a barátnőjének nevezik.

Inuyasha: rendben van. Odaadom a Tessaigát ha feléleszted Kagomét.

Sesshoumaru: Kérem a Tessaigát.

Inuyasha: Itt van. Most pedig keltsd életre Kagomét!

Sesshoumaru elvette a kardot (már korábban magához csatolt egy emberi kart, abban a reményben hogy ismét összefut Inuyashával) és egy hirtelen mozdulattal átdöfte Inuyashát. Inuyasha térdre rogyott, majd ájultan zuhant a földre.Majd Sesshoumaru odaugrott a többiekhez és őket is lemészárolta. Rinből egyszerre kitört a zokogás és ököllel kezdte verni a nagyurat.

Rin: Sesshoumaru sama! Hogy tehettél ilyet?

Sesshoumaru: Rin figyelj.....

Legúgolt hogy megérintse a kislányt, de az ijedten hátraugrott és mégjobban elkezdett sírni. Sesshoumaru ekkor felállt és lehajtotta a fejét: megértette. Most olyannak látta magát amilyennek Rin látta őt. Egy gonosz,kegyetlen, hidegvérű gyilkosnak. Úgy állt ott egy darabig, majd Rin könycseppeket vélt felfedezni a démon arcán. Rin abbahagyta a sírást, ekkor Sesshoumaru megszólalt.

Sesshoumaru: Sajnálom.

Aztán lassan odament a többiekhez és mindenkit egyenként feltámasztott. Igaz nem tértek magukhoz, de éltek és ez megnyugtatta Rint. Sesshoumaru szó nélkül megfordult és elindult az erdő felé, de Rin utánna futott és megállt elötte. Sesshoumaru legúgolt és a kislány szemébe nézett.

Sesshoumaru: Sajnálom.

Rin rámosolygott, és megölelte a démont. Sokáig így voltak, átölelve egymást aztán Jyaken lépett ki a bokrok mögül és értetlenkedve habogta

Jyaken: D-d-de Sesshoumaru nagyúr!

Sesshoumaru: Menjünk Rin.

Felálltak, kézenfogták egymást és mentek tovább útjukra.

                                    The End