Szenvedélyek estélye

Furcsa este volt. Inuyasha már egy ideje nagyon furcsán viselkedett: folyton Kagomét bámulta, csak rá figyelt, őrá vigyázott és itta minden egyes szavát. Ez is egy ilyen nap volt, és az este közeledtével Inuyasha még furcsábban viselkedett. Kagome ezt nem bírta és úgy döntött elmegy fürdeni.

-         Sango. Elmegyek fürdeni, és szeretnélek megkérni, hogy tartsd itt a fiúkat, mert a végén még leskelődnének- szólt barátnőjének, majd felkapta törülközőjét és elindult egy közeli tó felé. Inuyasha rögtön követni akarta, de Sango lefogta, azonban ennek az lett az eredménye, hogy feneke szabad prédát nyújtott Mirokunak, aki ki is használta ezt. Sango persze rögtön elengedte a kapálózó félszellemet és Mirokut részesítette intenzív csigolyaigazításban.

-         Hogy merészelsz hozzám nyúlni? Te perverz disznó!- és a csontbumeránggal ütgelte a szerzetest. Inuyasha ezt persze kihasználta és egy szempillantás alatt Kagome után eredt. Még útja közben utolérte a lányt, aki lassan dudorászva sétált a tó felé. Mikor a hanyou látta, hogy Kagome megáll, távolabbról keresett egy leskelődésre alkalmas helyet. Ezt egy sűrű bokorcsoport nyújtotta neki, ahová gyorsan befészkelte magát és máris megpillantotta a vele szemben vetkőző lányt. Kagome nem is sejtette, hogy a bokrok mélyén lehet valaki, ezért nem is nagyon vacakolt a ruhákkal. Inuyashának elkerekedett a szeme a gyönyörű lány láttán. Ekkor egy hang, ami napok óta gyötörte, most teljes erővel üvöltött a fejében: „Akarom őt! Kívánom! Szeretem! Szeretni akarom! Magamnak akarom!” kiáltozta a fejében a hang. És egyre csak nőtt amint a fiú meglátta Kagome kecses és formás vállain lecsurogni a kristálytiszta vizet. Azt gondolta, ha most nem fordul el, biztos kiront a bokorból, és onnantól nincs megállás. Gyorsan hátára vágódott, de azonban ez nem kis zajjal járt, amit a fürdőző lány meghallott.

-         Inuyasha, te vagy ott?- kérdezte fennhangon. A fiú nem válaszolt, mert nem akart lebukni, ráadásul, ha kinéz, hogy Kagome mit csinál, azonnal rávetné magát. Kagome kisétált a partra és egy pillanat alatt felöltözött, majd azok felé a bokrok felé tartott, amelyek felől a zajt hallotta. Már épp át akarta lépni az egyiket, amikor egy csupasz lábban megbotlott és ráesett Inuyashára. A fiú hirtelen megijedt, de aztán nem volt visszaút. „Az enyém! Itt van a karjaimban! Akarom! Kívánom őt!” üvöltözött belül a hang, aminek hatására a fiú átkulcsolta Kagome derekát és visszahúzta a felállni készülő lányt. Már épp kitört volna belőle az üvöltözés, amikor Inuyasha megcsókolta. Ez egy kis időre elfeledtetett mindent a lánnyal, de aztán ki akarta magát tépni a hanyou karjaiból. De ő sem hagyta ennyiben a dolgot, mert gyengéden de szorosan fogta a lány derekát, és aztán már csak egy kézzel. A másikat a lány hajába túrta és megfogta a fejét, majd közel hajolt a füléhez és belesuttogta:

-         Kagome. Én szeretlek téged! És kívánlak! Nem engedlek el téged soha! Hallod! Szeretni akarlak! A magaménak akarlak!- és ezek az apró mondatok teljes szenvedéllyel lehelték magukat Kagome fejébe, és szinte beleolvasztották őt a fiú karjaiba. Inuyasha ezt érezve már nem tartotta őt olyan szorosan, ami nagy hiba volt. Kagomének hirtelen eszébe jutottak barátai, akik aggódhatnak érte, és kitépte magát a fiú karjaiból, majd elkezdett a tó irányába futni, ahol törülközőjét hagyta. Inuyasha persze ennél sokkal gyorsabb volt és egy szempillantás alatt Kagome előtt termett, aki így az ölelésébe futott.

-         Ne menj el! Nem akarom! Csak téged akarlak! Szeretni akarlak! Magaménak akarlak!- suttogta ismét a hanyou. Kagome most nem tudott szabadulni. Két kezével a fiú mellkasára támaszkodott, hogy úgy talán el tudja tolni őt. Azonban valami félbeszakította ezt a műveletet. Inuyasha lágyan elkezdte csókolni a nyakát. A lány meg sem bírt moccanni. Élvezte, amit a félszellem csinált, de barátaira is gondolt.

-         Ne… Inuyasha. Sangoék… ránk várnak- suttogta halkan, mert minden szót ki kellett magából préselnie. Már rég nem érdekelték a barátai, csak azt próbálta elhitetni a fiúval, hogy ő nem akarja. De Inuyasha nem engedett a szorításon:

-         Nem érdekel senki! Csak te és senki más! Mert akarlak és kívánlak!- suttogta ismét, és lassan végigcsókolta a lány arcát a fülétől kezdve a szájáig, de ott sem állt meg. Lassan haladt tovább a lány nyakán. Kagome teljesen elolvadt a gyengédségtől. Inuyasha ismét gyengédebben fogta őt, de most a lány nem akart elmenni. A fiú elengedte egyik kezével a derekát, és levette róla a blúzt, majd lassan elkezdte simogatni a hátát. Kagome nem tudott mit tenni, nem volt rá képes. Annyira tetszett neki ez a gyengédség, és annyira érezni akarta, hogy mindent elfeledett. Inuyasha keze ekkor megállt Kagome melltartóján. A lány ekkor halkan a fülébe suttogta:

-         Azt teszel, amit akarsz! A tiéd vagyok!- Inuyasha mintha csak erre várt volna. Folytatta a lány ajkainak kényeztetését forró csókjaival, és eközben kikapcsolta a melltartót is, ami lassan lecsúszott, és puhán esett a földre. Azonban még aggasztotta, hogy a lány nem tesz semmit. Azonban „elkiabálta”, mert ekkor Kagome forró kezei a nyaka köré fonódtak, és ott megkeresték a kimonó alá vezető utat. Hamar meg is találták, így Kagome lassan elkezdte végighúzni kezét a fiú nyakától egész a hasáig, széthúzva ezzel kimonóját. Inuyasha nem is tétlenkedett vele sokáig, hamar ledobta magáról a ruhaneműt. De Kagome keze sem maradt tétlenül, rögtön a nadrág után kapott és azt is letolta a hanyouról ameddig keze elért, és az alsónemű is ment vele, így Inuyasha már meztelenül állt előtte. De ez nem zavarta a fiút, sőt ellenkezőleg. Most ő következett és a lány hátáról levándorolt a keze egészen a szoknyáig, de ott nem állt, meg hanem a szoknyába és az alatta levő bugyiba kapaszkodva tovább vándorolt a lány combjain. Kagome ezt egy mosolygó csókkal jutalmazta, ami elég hosszúra nyúlt. De a csók közepén, Inuyasha lassan eldőlt így már fekvő pózban volt a pár. A hanyou elkezdte csókolgatni a lány nyakát ismét, de most a vállain folytatta és lefelé a keblekig. Kagome ott megfogta Inuyasha fejét, és ott tartotta. Nagyon élvezte, ahogy a fiú forró ajkai a melléhez érnek. Miután hosszú perceken át így élvezték egymást, Inuyasha nyelvével folytatta a lány testének megismerését, mely még nagyobb élvezet volt mindkettejük számára. Majd Kagome érezte, hogy partnere készen áll, arra hogy megtörténjen az, amit mind ketten vártak. Inuyasha lassan behatolt a lányba és lassú tempót diktált, nehogy fájjon ez kedvesének. Azonban nem bírta ki sokáig és egyre gyorsabb lett. Testük felvette az ősi ritmust, és nem hagyták abba a csúcson. Számtalanszor lettek egymáséi, mire végre Inuyasha kimerült. Már kezdett hajnalodni. Kagome felfeküdt partnerére és lassan csókolgatta a mellkasát, amiben végül mind a ketten elaludtak. Egész délig aludtak, de eközben jött egy váratlan látogatójuk is.

-         Jaj, Sango. Ne sírj! Biztos nem esett bajuk! Sőt, szerintem egy igen kellemes estét töltöttek együtt- mondta vigasztalóan Miroku, de utolsó mondatát Sango egy kupánvágással díjazott. A szerzetes így leesett Kirara hátáról be egy bokorba. Már egy ideje Röpködött a lehuppant szerzetes fellett Sango macskáján ülve, de megelégelte, hogy a fiú nem jön vissza. Ekkor leszállt macskájáról és meglátta Mirokut egy bokor mögött leskelődni. Csöndben odament, és látta a szerzetes elhúzza szeme elől a bokrokat. Sango majdnem dobott egy hátast. Kagome Inuyashán feküdt és mind ketten meztelenül aludtak.

-         Na várjatok csak! Én itt halálra aggódom magam ezek… ezek meg…

-         Jól lefeküdtek egymással-, fejezte be Miroku Sango dühkitörésének kezdetét…

THE END