Ennek nem így kellett volna lennie  by Nekocica

A Középkori Japánban leesett az első nagy hó! Ezért a kis csapat Kaede anyó kunyhójában táborozott le. Eljött az este. Már mindenki aludt, kivev Inuyashát. Ő egyre csak a kinti sötét havas tájat fürkészte, ahol a hold sugarai megcsillantak a havon. Majd felállt. A kijárathoz lépett, egy utolsó pillantást vetett barátaira. Majd Kagomét figyelte egy darabig.

-Sajnálom... - szeme könnyess volt. Majd kiment. Órákon át sétált a térdig érő hóban. Egyre jobban fázott. Egyre kimerültebb és fáradtabb volt. Nem is csoda hisz már órák óta kint volt a minusz fokogban. Meglátott egy fát aminek a tövét még nem lepte el a hó. Leüllt oda és a fának dőlt. Nagyon álmos volt, alig bírta nyitva tartani a szemét, tudta ha becsukja szemeit soha többet nem ébred már fel. De talán pont ez volt a célja, hogy meghaljon....

-Sajnálom Kagome...nem akartalak megbántani...-folyt végig arcán egy könnycsepp mely kimonójára hullt és rá is fagyott. Még egy idieg nézelődött. De érezte, hogy egyre közelebb a halált hozó álom. Könnyei folytak. Szívét marcangolta a fájdalom és a tudat, hogy cserben hagyja Kagomét, de más részt úgy érezte ez a helyes.

-Viszlát barátaim - csukta le arany színűen csillogó fáradt szemeit. Elaludt. Majd álmodni kezdett.

-Apa! Apa! - szaladt felé egy kislány és megölelte. Inuyasha felvette a kislányt. Majd meglátta Kagomét egy kis babábal a kezében aki fiú volt.

-Drágám... - mosolygott Kagome majd megcsókolta Inut. Igen...ez volt Inuyasha legboldogabb és legutolsó álma. Boldog családban élt igaz szerelmével Kagoméval. Nem szabott boldogságuknak senki és semmi határt. Ahogy ezt álmodta Inuyasha utolsó erejéből elmosolyodott. Könnyei folytak de mosolyogott. Majd szép lassan eltűnt arcáról a mosoly és feje élettelenül bicsaklott oldalra. Mire megviradt már halott volt. Kagome ébredt fel először nem találta Inut ezért kiment, persze előtte jól felöltözött. Majd nem sokára rátalálta a félszellem élettelen és mozdulatlan testére. Nem akart hinni a szemének. -

-Inuyasha!!!!!????? - rohant a fiúhoz könnyein megcsillantak a nap első sugarai. Lerogyott a fiú mellé. Magához ölelte a hanyou akkor már jéghideg testét. Szorossan ölelte.

-Inuyasha ne! - zokogott - ébredj kérlek.....!!!! Szeretlek... - folytak egyre jobban könnyei. Nem akarta elhinni, hogy Inunyasha már nincs többé, eszébe jutott minden emléke a fiúval:...jó-rossz, boldog - szomorú, közben egyre csak zokogott és megához szorította Inut.

-Inuyasha...-suttogta- Ennek nem így kellett volna lennie....- megcsókolta a fiút majd ismét megölelte. 

*Később eltemették Inut. Kagome elbúcsúzott barátaitól és visszament saját világába. Megfogatta, hogy soha többé nem megy vissza. Sango és Miroku később családot alapítottak. Kagome sose tudta felfogni, mért tette ezt Inuyasha, bár neki is volt családja férje gyerekei gyakran eszébe jutottak a ,,régi" szép idők.* 

Vége