A MÚLTAT HORDOZOM
A Hold fonnyadt fényében egy alak körvonalai bontakoztak ki.Magas
volt, tartása büszke és tiszteletet parancsoló.Hosszú fehér haját a
szellő gyengéden a szemébe fújta,mely akár az arany, ragyogott a
félhomályban.Kifejezéstelen arccal bámulta az eget,a sok milliárdnyi
csillagot,mely elterült fölötte,ám mégis mintha vmi szomorúságfélét
hordozott volna a tekintetében.Háta mögött már órák óta mélyen
szunyokált egy kislány,egy hűllő szerű hátasállat és egy kis gnóm,aki
hangosan hortyogott és motyogott álmában.
Ahogy tovább kémlelte a végtelen eget,egyre mélyebbre merült a
gondolataiba,amelyek lassan emlékekké változtak és akár a filmkockák
peregtek a szeme előtt:
Szívének emlékezetében akárcsak most Ő,egy büszke,termetes férfi
szintén a csillagokra meredt.Hatalmas páncélt viselt és
szőrmét.Elmerengve állt egy dombon észre sem véve,hogy a fia a
hátamögött fürkészte őt.
"Apám...."
A szellem  magához tért a gondolatok zűrzavarából és lassan
megfordult.
"Sesshoumaru..."
A fiatal szellem,aki vele szemben állt,a kiköpött mása volt.Bár még
kölyök volt,szinte áradt belőle a szellemi energia,az apja büszkesége.
Kisfiús arcára komolyság és hidegség ült ki,de ugyanakkor
türelmetlenség is.A jégben ott parázslott a tűz.
Hosszú percekig csak álltak egymással szemben
némán,szótlanul,olvasva egymás gondolataiban.Aztán az ifjú szellem
megtörte a feszült csendet:
"Elmész?"
A férfi kurtán válaszolt:
"El.."
"Én nem mehetnék veled?"
"Nem!"
"De....."
"Meg kell hogy értsd Sesshoumaru!Ezt az utat egyedül kell végig
járnom!És különben is túl veszélyes ez egy ilyen zöldfülünek...."
A szellemfiú kezei ökölbe szorultak:
"Nem vagyok zöldfülü..!"
"Dehogyisnem!"-torkollta le a férfi.
"Te nem ismersz engem apám!"-ellenkezett Sesshouamru,de az apja
csak gyengéden elmosolyodott.
"Túlságosan is jól ismerlek téged fiam....mindent tudok rólad......."
"Nem tudsz te semmit!"
Újabb csend állt be.A levegő szinte vibrált apa és fia között.A szél kissé
feltámadt és belekapott mindkettejük hófehér hajába.A hold sarlóját
egy sötét felhő félig eltakarta,így homály ereszkedett a tájra.Aztán
hirtelen a fiatal szellem nekilendült,előrántotta kardját és lesúlytott
vele az apjára,ám az még mielőtt elérte volna a csapás egy óriásit ütött
előre a kezével.A fiú nekirepült egy óriási fának és elterült alatta.A
fejéből ömlött a vér a kimonójára és a földre.Az apja pedig csak
elnézően,halkan szólt hozzá:
"Hát sosem tanulsz Sesshouamru?"
Sesshoumaru lassan kinyította a szemét,csak homályosan látta apja
arcát a vértől és a hasogató fájdalomtól.
"Meg kell tanulnod kontrolálni az érzelmeid......Mond miért van benned
ennyi düh fiam?Miért kívánod ennyire a szenvedést és a fájdalmat?"
Az ifjú nem válaszolt,elfordította a fejét és a füvet bámulta.Arcárol
csöpögött a vére,megitatva a talajt.
"Miért szégyenled,hogy mit érzel?Miért élsz a tulajdon börtönödben
Sesshoumaru?"
"Ezt te nem értheted....."
"Valóban úgy hiszed?hogy nem értenélek meg?A vérem vagy,a testem
és a lényem egy része........"
"Akkor miért nem tekintesz úgy rám mint RÁ!??????????-Sesshoumaru
hangját visszaverte az éjszaka csöndje.A teste remegett a dühtől.
"Ő egészen mást jelent nekem,mint te.....Izayoi a nő, akit szeretek..."
"Egy halandó......csupán egy mocskos halandó........"
A férfi megfogta a fiát a grabancánál ,felemelte a levegőbe és
előrántotta a kardját,amit a torkához nyomott.Sesshoumaru arcán egy
pillanatra átsuhant a félelem.Az apja erősen szorította,a szemében a
harag lángja égett.
"So-ha többé ne halljam meg ezt a szádból!!!"
A fiú farkasszemet nézett a férfivel:
"Mert akkor Megölsz?"
Néma csend állt be ismét,aztán a szellem lassan visszaeresztette a
földre csupavér fiát.
"Ne beszélj ostobaságokat"
A felhő továbbállt és a hold újra teljes pompájában uralkodott a
csillagok között.Sesshouamru összeszedte az erejét és
feltápászkodott.Megtörölte a száját,így a keze csupa vér lett.
Közelebb lépett az apjához és kihúzta a fájdalomtól égő testét.
"Miért ilyen fontos neked az a....................nő?"-kérdezte.
A szellem ismét a csillagokat nézte,mintha vívódott volna magában.
"Már mondtam,mert Ő az az asszony,akit szeretek..."
"És anyám?"
"Ő meghalt Sesshoumaru!"
"Őt nem szeretted?Csupán egy kaland volt a sok közül?"
"Elhallgass!HA nem akarsz még egy pofont!"-förmedt a fiúra az
apja,aztán az orra alatt,alig halhatóan ezt motyogta:"Tudod hogy nem
így van..."
"Hagy menjek veled....."-kezdte újra a vitát  Sesshoumaru."Be akarom
bizonyítani,hogy vagyok olyan jó harcos mint Te!"
"Már mondtam,hogy nem fiam......."-szólt lágyan a szellem hátra se
nézve.
A fiú lehajtotta a fejét."Már értem.....Megint hozzá mész......Ezért nem
mehetek veled......"
A férfi nem válaszolt.A tücskök rákezdtek éjféli koncertjükre,a szél is
halkan fütyült a fák között.Zenélt az éjszaka.
"Itt az idő.........."-szólalt meg hirtelen az apa."....mennem kell....."
Sesshouamru felkapta a fejét.
"Feladatot kapsz fiam!"-folytatta a szellem."....meg kell védened a
területeinket,ha újabb támadásokat intéznek ellenünk..."
"De......."
".....Most bizonyíthatsz,eljött a lehetőség!"
"Egyedül?"-meredt tág szemekkel az ifjú az apjára.
"Hű szövetségeseink bármikor készek harcolni az oldaladon....Úgy
tekintenek rád,mintha Én vezetném őket...."
"És te?Veled mi lesz?Miért nem jössz te is segíteni?"
A tücskök,mintha hirtelen abbahagyták volna a hegedülést és feszülten
várták volna ők is a szavakat.
"Én messzi útra indulok akkor,ahonnan nincs vissza út..."
"Mit beszélsz apám?"
"Indulnom kell.....Ég veled Sesshoumaru....."-Azzal a szellem
elrugaszkodott a földtől,emberi alakját egy hatalmas kutya váltotta fel
és magára hagyta a fiát,aki gyűlölettől parázsló arccal figyelte a
távolodó alakot."Bolond vagy apám...."-mondta halkan sziszegő
hangon."..Elmész meghalni egy halandó nőért.......Te valóban nem
ismersz engem......"
Az emlékek lassan visszasülyedtek a szív mélyére és Sesshouamaru
nagyot sóhajtott.
"valóban más lennék mint Ő...?"-szólt egy belső hang."..egy halandó
lánnyal az oldalamon....?"
Megfordult és megpillantotta a békésen,összekuporodva alvó kis
védencét.A szívében a jeges indulatot hirtelen egy másik
megmagyarázhatatlan érzés váltotta fel,amelyet rögtön el is
hesengetett.
"Itt a reggel....ideje tovább indulni..."
-JAKEN!-
Azzal elindult a felkelő nap irányába,nyomában az álmosan pislogó
Rinnel és a szélütés határán egyensúlyozó Jakennel.
                                                                          FIN:)