Sötét éjszaka volt, csak a Hold fénye ragyogta be az eget, minek sötétjét egy hullócsillag szelte át. Mindenhol a csend honolt. Az emberek a hideg és a sötétség elől a házaikba menekültek, az állatok elbújtak kis odúikba. Az egyetlen hely, ahol még mozgolódás volt érzékelhető, Inuyasháék táboránál volt fellelhető.

A kutyaszellem ezen az éjszakán is emberré változott és ezt megérezve az erdőben élő démon, aki, már évek óta ostromolta a környező falukat a folyamatos pusztításaival, most Inuyasha kis csapatára támadt.

---

Kagome és Shippou eszméletlenül feküdtek a sáros füvön, míg Sango és Miroku utolsó erejükkel is megpróbálták távol tartani maguktól a szörnyeteget. Inuyasha szitkozódva kiabált a párosnak, hogy hagyják, ő majd elintézi, de azok nem hallgattak rá. Végül a démon hatalmasat csapott a farkával és leterítette a két fiatalt, kik nem keltek fel többet. A szörny már emelte óriási kezét, hogy lecsapjon a védtelenül álldogáló fiúra, mikor egy fénynyaláb szelte át köztük a levegőt. A bestia oldalra fordult, míg Inuyasha kiszaladt karmai alól és a hajnali fényben egy sötét, vékony alakra meredt.

- Segíthetek? – szólalt meg egy lágy esésű női hang, majd választ nem várva gömböt formálva apró kezeiben, eltűnt, majd ismét megjelent a levegőben és a szörnyre szegezte tenyerét, miből fénynyalábok csaptak elő. A bestia egy kis ideig tűrte a pikkelyes bőrét felsértő támadásokat, majd meglendítette hatalmas kezét, miből hosszú, erős körmök növekedtek és az idegen irányába csapott velük. Az ismét eltűnt, majd megjelent a démon háta mögött és tüzes gömböt dobva felé leterítette a bestiát. Az ismeretlen lassan a kutyaszellem felé fordult, majd elindult felé, mire az felvéve harci állását mordult egyet, mire a kisebb alak alig észrevehetően elmosolyodott. Lassan sétált a férfi felé, ki felkészülten várta támadását. Ahogy az alak közelebb ért, Inuyasha megpillantotta, annak hosszú, selymes, barna, göndör haját és a Hold fényében megvillanó zöld, macska szemeit. A lány nem ez idei ruhákat viselt, de nem is olyat, mint Kagome.

Kecses, hófehér vállai kivillantak a fekete ruha szorítása alól, térdig érő fekete, többréteges szoknyáját kissé megemelte kezével, mire hosszú fekete kesztyűk voltak húzva, hogy könnyebb legyen a járás. Lábát magas sarkú cipő emelte meg, min egy vérvörös seb éktelenkedett.

A lány elsétált a meglepett fiú mellett, majd kezeit összecsapva kék fényburok vette közre őt és a többieket. Hirtelen minden seb lassan kezdett összeforrni, míg a szörny teteme eltűnt. Ezután a lány hátrább lépett és elindult az erő mélye felé, mire Inuyasha felpattant.

- Köszönöm – suttogta és a lányra meredt, ki hátrafordult és meglepetten a fiúra meresztette csodálatos, zöld szemeit. Lassan a szeme végigtekintett a csapat többi tagján, akik kezdték visszanyerni az öntudatukat, így ismét elindult, de Inuyasha ismét megállásra késztette.

- Te szellem vagy? – kérdezte a férfi, miközben kósza, fekete tincseit kisimította barna szemeiből.

- Nem – felelte a lány és eltűnt. Inuyasha a gondolatok kavargó örvényében észre sem vette, hogy barátai, mint felkeltek és őrá szegezik tekintetüket. Rá, kit a hajnali nap fénye simogatóan megvilágított…