Egy teljes hét telt el a titokzatos idegen megjelenése óta. Sango és Kagome nagy érdeklődést mutattak a történtek iránt, míg Miroku inkább az ismeretlen lány után epedezett, kiváltva ezzel Sangoból néhány féltékeny pillantást.
---
Az ősz közeledtét jelző aranysárga falevelek kecses ívben hullottak le, a kék ég alatt alázatosan meghajló fákról. A növények között sötét füst terjengett egyre nagyobb területet zárva a mérgező gőz birtokába. Egy lány ugrált a fák tetején, majd megpillantotta a füstöt. Nagy levegőt véve ugrott le a faágról a földre, ám amint leért szédülten esett össze.
---
Inuyasha utat tört magának a faágak sokasága között és a mérgező gőz irányába sietett. Sango és Miroku Kirarán ülve haladtak a levegőben, míg Kagome és Shippou a biciklivel eredtek Inuyasha nyomába, aki már messze járt.
Éles sikoly rázta meg az erdőt. Kagome biciklije a földön pihent, míg annak kereke vadul fogott körbe, körbe…
---
Hirtelen kék akadály szelte közre az erdőt, min Inuyasha könnyűszerrel keresztül ugrott, ám Kirara már nem jár ilyen szerencsével és kétségbeesetten csapkodva változott át vérengző szörnyeteggé, miről Sango és Miroku elernyedt teste hullott le és talált végső menedéket az erdő sáros avarján.
---
Inuyasha körbe pillantott, tekintete végigjárt minden fát és bokrot. Füst terjengett mindenhol, minek következtében arca elé emelte vörös kimonóját és becsukta egyik szemét.
- Mi a… - nyögte és öntudatlanul esett össze.
---
- Nahát Naraku, igazán jól sült el a terved, hatot egy csapásra – suttogta Kagura és legyezőjét összecsapva eltűnt.
AJÁNLOM AZ OLDALT
