6. fejezet
2006.06.29. 14:07
Itt van a nyár, itt van újra,
S itt vagyok én is, megújulva.
A takaró alatt egy” kiskutya”,
vacogva várja, hogy Rin és Jaken, a kis buta,
belépjen végre a szobába,
s tovább haladjon a történet szála.
-Szerinted mit csináljunk?- kérdezte Rin aggódva.
-Úgy nézek én ki, mint aki tudja?
Mi kicsik vagyunk, ő meg nagy…
-Kik vagytok? -szólt a takaró alól egy rideg hang.
-Jajj, meg fog minket ölni!!-
kiáltotta Rin, majd elkezdett sírni.
A takaró lassan emelkedni kezdett,
A kicsi pánikba esett.
-Azt kérdeztem, kik vagytok ti?
-Eee-ennek a háznak a tulajdonosai…-
nyelt egyet a kicsit Jaken.
-Bocsánatot kérek, amiért betörtem…
-Te ki vagy? –kérdezte Rin.
-Elmondom, de folytassuk odakinn! –
mire az említett helyről ordítás hallatszott,
főhősünk a házból azonnal kirontott.
Egy hatalmas szellem tévedt arra,
Hogy mit akart, azt elmondani nem tudta.
Sessy, ahogy észlelte a veszélyt,
Jóóó sok darabra aprította szegényt.
Rin és Jaken szólni sem tudtak.
Megmentette őket, ezért hálásak voltak.
-Akkor megyek is…-mondta Sessy.
-Nem akarnál mégis itt maradni?
Látom, erős vagy és bátor,
Mint egy római gladiátor,
Aki erősebb mint egy szikla,
Mégis lehet, hogy elég egy szikra…-
- Jaken! Ebből elég legyen!
Rock koncertet ne adj nekem!
De kérlek téged, hős idegen,
Maradj itt, és védj meg engem!
-Nem lehet, én gonosz vagyok!
Azt elpusztítom, mit meglátok.
-Kérlek szépen, legalább meséld el,
mi történt veled a napokban, mik most teltek el.
-Hát rendben, ha hallani akarjátok,
de figyelmeztetlek titeket, nem lesz tőle szép álmotok.
Néhány hónapja kaptam egy szerepet,
Főhőst játszottam, de átvertek.
Az én gonosz öcsém, ki ezt tette velem,
S most, játszhatom a mellékszerepem,
Mi egy gonosz testvér, s ki ártani akar,
De a zord külső érző szívet takar.
Elüldöztek, s nagy magányomban,
Az erdőn átszelve ide jutottam.
S most itt vagyok, s nektek mesélek,
De vége! Ideje, hogy menjek…
-Nem lehetne, hogy itt maradj mégis?
Te védsz, mi meg mosunk rád és főzünk is.
-Igen! Mi biztonságban lennénk, te meg
ételt kapnál, mi finom meleg…
-Hát legyen, rendben…
úgy sincs hová mennem.
-Jaj de jó, örülünk neked!-
ujjongott Rin, s megfogta a rideg kezet.
Kézen fogva bevezette a házba.
…És itt a történet vége mára.
|